Nos..átlagos életet éltem San Fransiscoban. Pár nappal ezelőtt elköltöztünk Canadába. Illetve visszaköltöztünk. Pár éve ugyanis ide költöztünk apuval. Anya 2 éve meghalt. Még az előtt elváltak apával és anya ott maradt egyedül a Canadai házban. Most apa úgy döntött visszaköltözünk oda. A házat már eladták úgyhogy egy új házba fogunk lakni.
Mikor elköltöztünk Canadából ott hagytam mindent. Voltak barátaim,leginkább fiúk. Velük minden nap találkoztam de aztán egyik nap szó nélkül elmentünk. Nem tartottam velük a kapcsolatot ezután.
A hajam színe is más lett és a stílusom is. Nem hasonlítok az akkori önmagamra.
Egyébként a nevem Alexandra Smith. Anyuék válása után felvettem a Lora keresztnevet is így azt használom gyakrabban. 16 éves vagyok lassan 17. Sötét barna hajam volt de most már szőkés barna. A szemem színe zöld.
De most vissza a jelenbe.
-Milyen pizzát kérsz.?-kiáltott fel a szobámba apa.
-Sonka kukorica.-szóltam vissza.
-Oké.-mondta majd elkezdett a telefonon beszélni.
Lila szobám van fehér bútorokkal. Van egy erkélye is ahová este kiszoktam menni.
Elfeküdtem az ágyamon és a plafont pasztáztam majd egy hirtelen mozdulattal felálltam s a laptopomért mentem.
Feltettem az ágyamra és elhasaltam előtte. Beléptem a netes naplómba és írtam egy kicsit,majd mikor apa szólt hogy meghozták a pizzát kikapcsoltam és lementem.
Vacsi után apával leültünk tv-zni.
Épp kosár ment. Régen a fiúkkal sokat kosaraztam így tudtam a szabályokat.
Majdnem elaludtam mikor apa oldalba bökött.
-Keresnek telefonon.-mondta mosolyogva.
Kiballagtam a konyhába és elvettem a vezetékes telefon kagylóját. Ez még a régi telefonunk ezért a telefonkönyvben is benne van.
-Haló.?-emeltem a fülemhez.
-Lexi.?-szólt bele egy női hang.
